Ha fölülről nézem,
összegyűrt abrosz ráncaiban
vékony szalag, két oldalán kusza,
egyenes és görbe vonalak mentén
dobozok, meg kis üres lyukak.
Van kocka szürke és fekete
tetővel, néhányon más,
hegyes dobozok állnak.
Itt valami zöld ömlött ki,
a foltba ügyetlen ujj húzott
szürke csíkokat, ott egy
furcsa ládika tetejére
koronát biggyesztettek.
Ha jobban figyelek, látom
az apró nyílásokat,
azokba, azokból,
be, meg ki,
maszatnyi göbök.
Az egész vibrál, nyüzsög,
sárga, kék, piros kukacok
araszolnak vonalak mentén,
keresztezve egymást,
néha meg egymásba
ütközve.
Most egy göböt
– maszatnyit –
egy kék pondró legyűrt
maga alá.
Ha a dobozok mellett
húzódó csíkon állva
figyelek, látom:
Hoffmann nénit
elgázolta a kilences
busz.
